A versenynek egy festői környezetbe illő, kellemesen ívelt dombokkal megáldott, tiszta környezettel rendelkező kelet ausztriai kisváros és környéke adott helyet. A városka neve Gosdorf, ami Graztól 50-60 km-re található.

Az úszásra Röcksee elnevezésű termál vízzel melegített tóban került sor. A versenyszervezők biztosították a tisztelt versenyben résztvevőket a +18 fokos vízhőmérsékletről, és láss csodát a víz a kiírásnak megfelelő hőmérsékletű volt. Ezért bátran kijelenthetem, hogy neoprénes úszásra kiválóan alkalmas, sőt kellemes volt ez a környezet.

A kerékpáros pálya közepesen nehéznek mondható, ami inkább a nehéz irányába tolódik el, mintsem a közepes irányába. A pálya horizontális vonalvezetése közepesen technikás volt, nem rendelkezett extra ív kombinációkkal. A vertikális vonalvezetését tekintve a 44 km-es pálya első fele folyamatosan emelkedett, megfűszerezve lejtőkkel. A dombtetőre felérve a pálya második fele gyorsan elrepülő lejtős szakasszá vált.

A futó pálya első fele a Röcksee tó körüli földes, néhol erősen murvás 3,5 km-es szakasszal indult, majd átváltott egy 7 km-en keresztül kanyargó- árnyékban igen szegény- kerékpáros úttá ez a szakasz tartalmazta a visszafordítót is.

A versenyre Harangi Ariel edzőtársammal érkeztünk- egy kalandos leutazást követően-péntek délután.

A megérkezés után egy gyors lejelentkezés volt a versenyközpontban, majd ezt követte a szálláskeresés, ami szerencsénkre nagyon gyorsan ment. A szállás elfoglalása után következhetett a versenyre hangolódás. Ez kimerült a kerékpáros útvonal felfedezésében, nem tudom milyen megfontolásból, ha volt egyáltalán megfontolás a lényeg, hogy fordítva kezdtük el bejárni a pályát.:) A kerékpározás végeztével begurultunk a „Briefing”-re, ahol összefutottunk a majdani verseny győztesével Kiss Gyula sporttárssal. Gyors szóváltást követően, Ariellel irány a szállás és máris kikértük a vacsorát és nekiláttunk a jól megérdemelt energia utánpótlásnak.

Szombat reggel ébredés után már érezhető volt versenyhangulat. Gyors reggelit követte az összepakolás és indulás ki a versenyhelyszínre „bedepózni” és készülni a hamarosan rajtoló fél távra.

Természetesen, ahogy ez szokott lenni a külföldi versenyek nagy részén a depóban elképesztő kerékpárokat lehetett szemügyre venni. Gyors bámészkodás után elhelyeztük a felszereléseket, annak rendje és módja szerint, majd elkezdtük a hangolódást és a bemelegítést a versenyre. Összefutottam még két honfitársammal is Molnár Gergővel és Nagy Gergellyel. Ők ketten erős versenyzőknek bizonyultak, amint ez a verseny közben és után ki is derült, eredményesen zárták a napot. Ezúton is gratulálok nekik. Kis beszélgetést és melegítést követően már a rajt előtt állt a népes színes mezőny neoprén ruhában és várta a rajtot. A start pisztoly eldördülése után következett egy nagyon erős 150-200 m úszás, így az elejével

úszhattam le a kiírásban szereplő 2000m-ert, ami a valóságban megítélésem szerint nem volt több 1650 m-nél.

Az úszást követte a egy gyors depózás majd indult a kerékpáros hajsza. Az előttem „kijövők” szűk elit bolyával szerettem volna elkerékpározni, ezért mint „őrült, ki letépte láncát” kezdtem neki a 86 km-es kerekezésnek. A kezdeti lelkesedés a harmadik- negyedik kanyart követően erősen megcsappant, mivel a kedves osztrák biztos urak rossz irányba tereltek jó magamat és Nagy Gergő versenytársamat. Ezzel a közel 3 km kitérővel agyban eléggé „meghaltam” az első körön, főleg miután szembesültem azzal, hogy az emelkedős részen folyamatos szembeszél gátolja az előrehaladásom, majd az ereszkedős részen oldalhátszél fújt. Mondanom sem kell, hogy ezek után kétszer meggondolom, milyen magasságú peremes kerékkel vágok neki egy ilyen paraméterekkel rendelkező pályának. A második körnél agyban helyre tettem magam is elkezdtem felmenni az előttem lévőkre.

A kerékpárról leszállva jöhetett a „félmaraton” futás. Felbátorodva el is kezdtem egy számomra kemény iramba a futást. Ezzel nem is volt gond, amíg ki nem értem a 7,5 km tűző napos részre, ahol egy árva frissítő állomás sem volt a visszafordítóig. Az első körben a visszafordító előtti szakaszon- leírni nem tudom csak mutatni- milyen kevés hiányzott az „eléhezésig”, de szerencsére életben tartott valami kis „akaratszikra” és elértem a visszafordítóig, ahol is frissítettem és tovább indultam. A második kört megkezdve ettem banánt és ittam kólát és „hagy szóljon”, ami még maradt bennem.

Összességében számomra egy kemény nyitány volt ez így május elején, de jól éreztem magam. Azt hiszem, ezen a véleményen van Haragi úr is, aki nagyon szépen versenyzett 4:19 idejével 29-dik helye ért be, ami nagyon szép eredmény. Jómagam 4:25 idővel zártam a versenyt a 40-dik helyen. Első hosszú távú verseny volt új egyesületem színeiben, nem mintha annyi versenyen indultam volna el, de mivel ez volt az első ezért megemlítettem. Azért is említettem meg, mert ezúton is szeretném megköszönni, hogy befogadtak és részvételi lehetőséget kaptam, mind a medulini alapozó edzőtáborban, mind a hétköznapi edzéseken.

Eredmények: http://results2.pentek-timing.at/results/show_results_db.php?veranstnr=11568&racenr=1